Bürokrácia (centralizáció) vs. individualizmus a Mozgalomban
Az utóbbi időben sokat gondolkodom a világ dolgairól, a jövőnkről, meg hasonló dolgokról, de leginkább a Mozgalom helyzete az, ami érdekel, ugyanis e téren olyan változtatások történtek, amikkel nem tudok dűlőre jutni, és ahogy kutattam a témában, egyre több mindenre sikerült fényt derítenem. Tiszta szívből remélem, hogy ezzel a kis írásommal nem teszek kárt senkiben és elősegíthetem a missziót -és hogy félreértés ne essék -, célom nem a kötekedés, vagy az agytúráztatás lenne, hanem egyszerűen a gondolatébresztés. Remélem, hogy kellő józansággal közelítem meg a dolgokat, elősegítve a higgadt közlési módot, amiből igencsak hiány van a világban. Reménykedek abban, hogy sok bhakta megfontolás tárgyává teszi az alábbiakat, valamint, hogy megosztják velem az esetleges egyetértésüket vagy az egyet nem értésüket. Ezért is szeretném a bhakták figyelmébe ajánlani az e-mailcímem, amire várom az üzeneteket.
2008-ban történt egy strukturális átrendezés, egy bhakta-sanga közösségi gyűlés keretében. Szerintem mindenki emlékszik rá, amikor bejelentették, hogy az új felépítése az egyháznak egy központosított rendszerbe szerveződne, mert a központok vezetői egymással párhuzamos működésük, viszonylagos függetlenségük miatt bizonyos célok nem váltak elérhetővé. Bizonyára sokan észrevették a közösségek fejlődésének nehézségeit. Bizonyára sokakban felrémlett az érzés, hogy valami nem stimmel, hogy valami nem kóser és erre az érzésre keresem a választ, kezdve a közösségünk mostani felépítésével, ami nem vitás, hogy erősen központosított, teret adva ezzel a bürokráciának, de ezt majd alább vitatjuk meg.
Kezdve a fogalmak tisztázásával, rátérve a lényegre, vizsgálat alá venném közösségünk működését mindkét oldalról, a centralizált és a decentralizált oldalról is, felsorolva azok hátrányaikat –ha léteznek- és előnyeiket – persze ha léteznek. Továbbá segítségül hívtam Srila Prabhupada egyik levelét is, ami döntő lehet bizonyos megállapításoknál. Tehát kezdjük:
A centralizáció, szervezett egységes központi irányítását biztosító elv a szervezet vezetésében. A decentralizáció pedig a szervezet, mint egészet megillető hatalom megosztását jelenti a szervezet központi szervei és az alárendelt helyi szervek között.
Centralizáción vagy központosításon olyan folyamatot értünk, amely révén a politikai és gazdasági hatalom egy domináns pólus köré szerveződik. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a centralizáció a központ hegemóniája a perifériával szemben, --központi egység uralma a kisebb egységek felett, ami idővel biztos, hogy diktatórikus rendszer felé fog elhajlani. Platón az „Állam” c. művében kifejti, hogy az ilyen fajta oligarchikus rendben, sajnos fenn áll az a lehetőség, hogy rossz emberek kaparintják meg a hatalmat, -zsarnokoskodás stb. még akkor is, ha kezdetben szent szándék vezérli. A domináns pólusért van minden, így a lentebbi formák érdekei elnyomva jelentkeznek. Ellenben a decentralizációs struktúrában minden -mondjuk- a népért van, de nem a nép által. Centralizált vezérlési rendszer hátránya, hogy a kisebb egység kiszolgáltatottá válik a központi egység érdekeinek; nem tud érvényesülni, mert az intézkedések áramlata fentről lefelé halad, így részek csak akkor fejlődhetnek, ha a központi pólus úgy kívánja.
Egy mozgalmon belül a centralizáció nem nagy előny, sőt gátja az előremenetelnek, hisz egy megmozdulás úgy a leghatékonyabb, ha az ötlet ill. a fejlesztési lehetőség, v. hatalom le van osztva az al-részekhez, mert egy mozgalom nem az EGYért működik, nem egy valaki érdekében, hanem a gyorsabb és erősebb előrehaladás érdekében magáért a misszióért. Az ilyen érvényesülések leosztásával egyre messzebb lehet haladni és ez főleg igaz akkor, ha egy szervezet célja konkrétan: növelni a hálózatot, terjeszkedni stb.
Két féle decentralizált hálózat létezik: az egyik a csillag rendszerű hálózat, a másik pedig a gyűrűs hálózat. Kiemelném a gyűrűs hálózatot, hisz ebben a rendszerben a tagok teljes szuverenitással rendelkeznek és a könnyebb hatékonysága miatt, újabb a hasonló független rendszereket tud létrehozni, ami kezdetben függésben van, de végül az is önállóvá válik. Egy ilyen struktúra igen hatékony. A Hare Krisna Mozgalom is egy ilyen rendszert jelölt ki, pontosabban az alapító A.C. Bhaktivédanta Swami Prabhupad, aki arra kérte a tanítványait, hogy a terjeszkedés hatékonysága érdekében, létesítsenek független templomokat, lokális lehetőségekkel, lokális emberek részvételével és kérte, hogy ne központosítsanak, mert ott egyből felüti a fejét a bürokrácia, ami aztán mindent tönkretesz.
Világosan kijelenti Prabhupad, hogy decentralizált menedzsment a legjobb és leghatékonyabb, mert így a már meglévő tagok is és az új tehetséges tagok is labdába rúghatnak. Ez az alulról felfelé áramló tanácsadói rendszer. Viszont ha ez nem így van, az ötletgazdag rész-egyén automatikusan el van nyomva -ahogyan fentebb már elmondtam- lehetőségei korlátozottak és csak akkor ugrik, ha fentről utasítják. Hatalmas korlátozást szenvednek a tagok, mert ha van is képesítettségük arra, hogy sajátosan vezessenek, esetleg tovább terjeszkedjenek, sajátos program szerint, mivel minden a központi hatalmi pólustól függ, ezt nem tudják megtenni, illetve csak akkor, ha a hatalmi pólus azokba beleegyezik. Tehát egy központi személy érdekében mozdulhat minden, a tagok érdekeinek rovására. Ez helytelen!!!
Ezt nagyon fontos pontosan megérteni, mert ezen áll vagy bukik a dolog
Túl nehéz dolgunk nincs, s nem is kell kitalálni semmi újat, ahhoz hogy felismerjük, illetve megértsük ezeket, hisz minden le van írva. Az elődeink leírták, hogy mi helyes, s mi helytelen. Mi az, amire vigyázni kell, hogyan csináljuk, milyen módszerekkel, egyszóval: már mindent elmondtak, s nekünk csak alkalmazni kell azokat. Egyszerű a helyzetünk, mert már nem kell agyalni azon, hogy hogyan nézzen ki egy közösség, vagy bármi más –egy állam, v. egy intézmény. Semmit nem kell kitalálni, semmit nem kell feltalálni vagy felfedezni, mert a dolgok adottak, a szentek kegyéből, akik tudták, hogy mit jelent: közösség, mozgalom és társadalom, mert teljes ismerettel rendelkeztek, és ha figyelmen kívül hagyjuk szavaikat, munkájukat, akkor ez által elpusztítjuk őket és mind azt, amit felépítettek. Már csak ezért is érdemes harcolni.
Nagyon fontos ismét megjegyezni, hogy a centralizáció, központosítás tönkretesz mindent. A globalizáció növekvő örvénye is egy ilyen rendszer, és hát láthatjuk annak eredményeit: lokális rendszerek tönkremennek, helyi szükségletek megteremtésének feltételei romlanak, s mind ez a Globális Elit kényére, hogy nekik több és több legyen,…Lokalizáción kell lenni a hangsúlynak: lokális megoldások, mert csak így működik –kihelyezett irányítás, a kisebb al-egységektől való távolság miatt, nem válik lehetővé a szoros együtt működés.
A bürokrácia, ha betőr a mozgalmunkba, képzeljük csak el hogy mi fog történni a következők alapján: A bürokrácia vagy bürokratizmus a hivatalszobák hatalma. A magyar elnevezés a francia bureau ( =iroda, hivatal) szóból ered. A bürokrácia, ha elfajul, a hatalmak legrosszabbika és mai értelmében azt a szűkkeblű, rövidlátó, formalitásokba kapaszkodó hivatalnoki eljárást, valamint gazdálkodást jelenti, amely kasztszerű elzárkózottságban és a maga iránt érzett elbizakodottságában csupán túlzottan pontos formaságoknak hódol. A bürokratának a beosztottak valódi, gyakorlati szükségei iránt igencsak kevés érzéke van, ráadásul a közösségi élettől is elidegenedik.
Megoldás
A végrehajtást egyes emberek kezébe helyező központosítás tagadhatatlan veszélyeit a megfelelő decentralizáció által ellensúlyozza, vagy legalább korlátolja. A bürokratizmus hátrányainak legjobb ellenszere az összes tagok feljebbvalóik önkényétől és szeszélyétől való függetlenné tétele, ...a közösség csak úgy felelhet meg magas szintű rendeltetésének, ha függetlensége minden tekintetben biztosítva van, mindennemű bürokrácia nélkül.
Szóval a másik téma, amiről még szót ejtenék, az pedig az egyén szerepe a közösségen beül. Vajon Prabhupada, hogyan gondolkodott ezzel kapcsolatban? A „mozgalom” vajon mitől mozgalom, s mi teszi azzá? Hát nyilván a tagok egyéniségéből származó előremenetel, a tagok fesztelensége az, ami előre visz egy közösséget, egy mozgalmat. „There must be always individual striving and work and responsibility, competitive spirit, not that one shall dominate and distribute benefits to the others and they do nothing but beg from you and you provide”. Srila Prabhupad hansúlyozza, hogy igen is szükség van individuális törekvésre, erőfeszítésre, a felelősségvállalásra, a versenyszellemre és pont ez a lényeg: a versenyszellem. A centralizált rendszeren beül az egyén kiszolgáltatottá válik és nem képes lépni, de egy olyan rendszeren belül, ahol az egyének vannak előtérben, s nem pedig az uralkodó elit, sokkal hatékonyabb, hisz ekkor a természetes elfojtatlan „tűz” képes tovább terjedni, korlátok nélkül.
Egyik bhakta-sangán szó volt arról, hogy az individualizmus veszélyes. Veszélyt jelenthet, ha az uralkodó réteg valamit el akar érni, de mit is jelent az individualizmus? „Az individualizmus kifejezés egy erkölcsi rendszert, egy politikai, társadalmi szemléletmódot, gondolkodást jelent, amelyben az egyén áll a középpontban, a saját magárahagyottságával és szabadságával. Az individualisták az egyéni célok és vágyak elérését állítják a középpontba, elvetve a külső befolyást, jöjjön az akár társadalomtól, államtól vagy más egyéntől, csoportosulástól vagy intézménytől. Az individualizmus szembehelyezkedik a holizmussal, a kollektivizmussal, a fasizmussal, a kommunalizmussal, az etatizmussal, a totalitarianizmussal és a kommunitarianizmussal, amelyek mind arra épülnek hogy bizonyos közösségi vagy csoportérdekek, szocietális célkitűzések, esetleg faji vagy nemzeti alapú érdekközösségek elsőbbséget élveznek az egyéni boldogulással szemben. Az individualisták nem fogadják el a hagyomány vagy a vallás jelentette kötött moralitást sem mint az egyéni választás lehetséges korlátait.”
Nyilvánvalóan ez a meghatározás a mi esetünkben szélsőségesnek hangzik, de ha összevetjük Prabhupad eszmerendszerével, akkor igen is létezik egy egészséges individualizmus, ami nem tesz kárt másokban. Mert ha az individuum, az egyén bhakta, híve az Úrnak, követi a szabályozóelveket és elkötelezettje azoknak, akkor az jó és ez az, amiről a fenti idézet szólt. Amikor arról beszélnek, hogy az individuum veszélyes, ott közeleg az elnyomás. Gondolkodjuk el ezeken! Persze vannak kivételes esetek, válsági helyzetek, stb. amikor szükség van egy diktátorra, aki mindent átfogó hatalmával rendet tesz, de az nem maradhat fenn állandóan. A Római Birodalom, ha szükség volt rá, az ideiglenes diktatórikus rendszert csak hat hónapra rendezte be, nyilván azért mert ha tovább maradt volna, akkor az többet ártott mint segített volna. Ha valami oknál fogva központosítani kellet, majd mi után elérte célját, meg kell szüntetni a központosított rendet.
Független gondolkodásra való felkészítésre hívja fel a vezetők figyelmét! Az embereket az önállóságra képezni! Gondoljuk csak bele, hogy egy ilyen szerveződésben micsoda lehetőségek rejlenek! Képzeljük el, hogy ha a rátermett, tisztaszívű, erős, lelkes, ötletgazdag és ügyes bhakták, akik fesztelenül váltanák be és teljesítenék az Úr Krisna vágyát, milyen messzire juthatnának! „Egységben az erő” szokták mondani, hogy együtt kell csinálnunk mindent. Igen ám, de az egység azt jelenti, hogy egységben a vágy, egy a vágya mindenkinek, nem pedig az, amit egy hatalmi rendszer alatt értünk. Lehet kritizálni a közösségen belüli individualitást, de azt ne felejtsük el, hogy ez nem vezet jóra. Annak a vége mindig zsarnokság lesz.
Közösséget építünk, de ha nem olvashatjuk azokat a könyveket, amikben ezekről szó van, akkor igazából most szeretnénk, vagy nem szeretnénk egy szép közösséget felépíteni. Ez ellentmondás! Ott van B.T. Swami betiltott könyvei. Miért? Nem értem, de szeretném megérteni és remélem, segít valaki, hogy megértsem…..és ahogy e sorokat írom, félek. Komolyan félek…..mert gondolkodom.
És még egy nagyon fontos dolog: a levél végén van egy érdekes kis gondolat, ami még ide tartozik. Így szól: „our leaders shall be careful not to kill the spirit of enthusiastic service, which is individual and spontaneous and voluntary”. Vagyis a vezetőknek óvatosnak kell lenni abban, hogy ne öljék meg a lelkes szolgálat hangulatát, ami….. individuális, spontánszerű és önkéntes. Az egész mozgalmunk arról szól, hogy az egyén, hogyan tudna megnyílni Krisna felé, hogyan tudna szívből cselekedni, mert az Úr azt nézi, hogy mennyire vagy odaadó, s nem azt, hogy mennyire vagy robot, mennyire vagy „meghódolt”. Ez az igazi művészet. Másik, hogy a levélben Prabhupad beszél a helyi közösségek fontosságáról:"Otherwise, management, everything, should be done locally by local men".
Most leközlöm az ominózus levél többi részét, amik további érdekes témákkal szolgálnak
A megadóztatásról, vállalati státuszról, stb. szóló pontjaitokat illetően hallottam Jayatirtha-tól, hogy egy nagy tervet akartok készíteni az irányítás, adózás, vállalati státusz, könyvelés, hitel és hasonlók központosításához.Én teljes mértékben ellenzem az ilyen tervet.
Ne központosítsatok semmit! Minden egyes Templom független és önfenntartó kell, hogy maradjon. Ez volt az én tervem a kezdetektől - ti miért gondolkoztok másképpen? Korábban már akartatok valamit tenni a központosítás érdekében a GBC találkozón, és ha nem avatkoztam volna közbe, az egész eddigi munka megsemmisült volna.
Ne nagy társaságban, nagy hitelekben és központosításban gondolkozzatok! - Ez mind értelmetlen törekvés. Én csak a könyvnyomtatást és a terjesztést akartam központosítani, ...
Egyébként, az irányítást és mindent helyben, helyi embereknek kell megvalósítani. Nyilvántartást kell vezetni, a dolgoknak rendben kell lenni, a törvényeket, szabályokat meg kell tartani, de ez az egyes Templomok feladata, és nem a tietek. A Krisna Tudat Mozgalma az embereket arra tanítja, hogy önállóan megfontoltak és versenyképesek legyenek a tudás és cselekvés minden területén, és ne bürokráciát építsenek ki.
A bürokrácia mindent elront. Mindig önálló törekvésre, munkára és felelősségre, versenyszellemre van szükség, és nem egy egyénnek kell uralkodnia és terjesztenie, miközben a többiek nem tesznek semmit csak kérnek tőletek és ti adtok.
Nem. Soha ne bándd, hogy minden egyes központot regisztrálni, minden adózást igazolni kell, váljatok különálló közösségekké minden államban. Mindez megtanítja az embereket az említett dolgok megvalósításra, és a lényeg, hogy megbízhatóvá és felelősségteljessé kell válniuk.
Kicsit azt vettem észre, főleg a te országodban, hogy az embereink elveszítik lelkesedésüket a Krisna Tudat Mozgalom programjának terjesztését illetően. Máskülönben miért érkezne ilyen sok levél, amely problémákról és elégedetlenségről szól? Ez nem éppen egy jó jel.
A fő probléma, amit érzékelek, az az, hogy nem követik a szabályozó elveket. Anélkül a lelkesedés alábbhagy. Még ha kezdetben csak mechanikusan követik is, fokozatos megértést szerezve a leckék során, el fogják érni a spontán lelkesedést.
Ez a spontán szerető odaadó szolgálat nem egy könnyű dolog, de ha az egyén szigorúan betartja az olyan szabályokat és a szabályozó elveket, mint a korán kelést, 16 kör jappázást, gayatri éneklést, a tisztaságot megőrzi - akkor ez a lelkesedés egyre nagyobb lesz, és ha van türelem valamint elszántság, akkor egy napon eléri a spontán odaadást ami tökéletes életet eredményez.
Minderről már beszéltem nektek a Szolgálat nektárja c. írásomban. Így azt gondolom, hogy maguk a vezetők nem követik ezt, és másokat sem látják, hogy szigorúan követnék. Ezt helyre kell hozni.
Minden egyes központ maradjon önálló, úgy lesz minden rendben, de a Presidentnek és más tisztségviselőknek követni kell, és ügyelniük kell arra, hogy mások is pontosan kövessék a szabályozó elveket, és megfelelő utasítást kell adniuk, hogy azáltal szépen megértsék ezen tapasya szükségességét. A GBC és Sannyasik utazzanak, és ügyeljenek arra, hogy a tisztviselők ezt betartják-e, és ha bármilyen színvonal csökkenést vesznek észre, reformot és tanácsot kell adniuk, vagy ha valamilyen ellentmondás van, akkor azt én szüntetem meg.
Természetesen, ha új emberek érkeznek, nem várhatjuk el tőlük, hogy azonnal pontosan kövessék a szabályozó elveinket. Ezért nem kell annyira türelmetlenül siettetni őket, hogy a Templomban éljenek. Mindenkinek, aki a Templomban él, pontosan követnie kell a szabályokat és a szabályozó elveket. Ezért ha néhány új ember költözik be, esetleg kedvét szegné az erőltetés.
Ezért hadd éljenek a Temlomon kívül, és fokozatosan győződjenek meg a leckék során, hogy miért is kellene elfogadniuk bizonyos megszorításokat, azután önként akarnak majd velünk lakni, és szépen követni mindent. Nagyon nehéz hirtelen felhagyni olyan sok rossz szokással, amely a ti országotokban van.
Tehát fokozatosan tanítsátok az új embereket, először énekeljetek velük és ne számítsatok olyan sok új hívőre, ha egyes hívők később elpártolnak azért, mert túl korán erőltettétek rájuk a szabályokat. Kevesebb, de őszinte hívőket akarok látni, nem sok álhívőt és képmutatót. Tehát a lényeg az, hogy a szabályozó elveket mindenkinek követnie kell. Máskülönben a lelkesedés csökken, és ismét a nemi életre összpontosítanak, nyugtalanokká lesznek és sok probléma adódik. A lényeg nem értésének jele látszik. A lényeg az, hogy Krisnát kell szolgálni.
Nem az számít, hogy mit kell végezni, hanem a szolgálat kedvéért kell végezni azt és így a hívő mindig lelkes marad. Automatikusan követni fogja a szabályozó elveket, mert azok részei az ő kötelességének - kötelességeként gyakorlatban megvalósítva azt, megízleli a szabályozó elvek követéséből származó nektárt, boldogságot.
A Krisna Tudat Mozgalmának jövője így ragyogó mindaddig, amíg a vezetők figyelnek arra, hogy mindenki 16 kört jappázzon, reggel 4.00 előtt keljen, arati-ra járjanak - a vezetőinknek ügyelniük kell arra, hogy nehogy megöljék a lelkes szolgálat hangulatát, amely individuális, spontán és önkéntes.
Mindig új kihívásokkal teli légkört kell biztosítaniuk a hívők számára, hogy ők lelkes egyetértésben fejlődjenek és feleljenek meg azoknak. Ez az irányítás művészete: spontán szeretetet ébreszteni a Krisnának áldozott energiából.
De hol találunk olyan sok tapasztalt vezetőt? Mindannyinknak gyakorlott vezetőkké és hirdetőkké kellene válnunk. Nem a kényelemre kellene törkednünk és önelégültté lennünk. Mindig szükség van valamilyen tapasya-ra, szigorúan követve a szabályozó elveket - a Krisna Tudat Mozgalma mindig kihívás kell legyen, egy nagyszerű eredmény, amelynek eléréséhez önkéntes vágy kell vezessen, és ez által marad egészséges szellemű.
Tehát ti, nagy vezetők most próbáljatok meg kiképezni minél több olyan szolgát és vezetőt, mint amilyenek ti vagytok! Felejtsétek el ezt a központosítást és bürokráciát!"
Központokról, közösségekről
A minap találkoztam néhány bhaktával és egy kicsit elbeszélgettem velük a közösség dolgairól és mivel ellene vagyok a központosításnak és véleményem szerint pontosan ez az a strukturális felépítés, amely megakadályozza ezt a mozgalmat az eblőrejutásban-- arról faggattam őket, hogy milyen körülmények vezettek arra a döntésre, hogy bezárják a vidéki központokat, templomokat ezzel megsemmisítve mindazt, amiért küzdöttünk --a központok köré kiépült közösség, és hasonlók.
Srila Prabhupada soha nem akart arról hallani, hogy bármilyen templomot is bezárjanak, hisz azt a közösség sínyli meg, meg egyébként is inkább terjedni kellene a templomoknak, növeszteni a közösségeket, s nem pedig vissza fejleszteni azokat. A jelenlegi vezetés nem számol ezekkel a dolgokkal és szöges ellentétét teszik, mint azt az ácárya meghagyta. Központosít más közösségek rovására, ami felveti bennem azt a kérdést, hogy most a Mozgalom jelenlegi vezetői, melyik oldalon állnak? Melyik a fontosabb a hatalmi struktúra egy autokrata rendszerben kiépítése, vagy egy szabadon növekvő, független közösségekből álló Krisna-tudatu Mozgalom -amit már korábbi bejegyzésben már kielemeztem.
Vajon miért tesznek a vezetőink olyat, ami egyértelmű, hogy nem helyes? Amikor tudjuk azt, hogy az ácárya hogyan is akarta, de mégsem az történik. Valahogy még is a központosításra került sor, valahogy még is bezáratták a vidéki központokat, templomokat, közösség megkérdezése nélkül, vagyis a gyülekezet bevonása nélkül, ami a leki élet szempontjából előnytelen, de úgy néz ki, hogy egyesek szerint magasabb rendű dolgok is léteznek.
Ha megnézi valaki, hogy mivel jár a központosítás láthatja, hogy pár személy kedvéért van az egész. A Mozgalom egyfajta autokrácia figyelhető meg, önös célokkal, a hatalmaskodás eksztatikus érzésével átitatva és ezt a közösség értelmes tagjainak észre kellene venni. Meg kellene érteni a közösség tagjainak, hogy ami most van, annak nem kell, hogy így legyen. Egy teljesen felesleges és előnytelen rendszer állt fel, ami akadályozza a Mozgalmunk erejét és hatékonyságát. Ha sikerre akarjuk vinni a Krisna-tudatot, akkor nem szabadna olyan dolgokat bevezetni, amit az acarya nem ajánlott, mert ha az megtörténik, más lesz az eredmény.
Ha nem követjük az előirányzottakat, akkor az ígért siker is elmarad. Ha nem követjük a receptet, akkor nem lesz finom az étel, vagy finomnak finom lesz, de nem lesz az, aminek indult....mint most.... Néhányakat megtévesztenek a jelenlegi szervezésekből származó sikerek, reformok és satöbbi, de sokkal többet érnénk el ha a Mozgalom közösségEKben tömörülnének egymástól függetlenül, saját lokális képességeikre hagyatkozva, fenntartva ezzel a versenyszellemet az önálló gondolkodást, az egyéni kibontakoztathatóságot ....és ami a legjobb, hogy így nem alakulna ki a centralizálással járó diktatórikus rend.
A közösségEK tagjainak kellene észere venni, hogy ez a Krisna-tudatú Mozgalom többre is képes, hogy szükségtelen a jelenlegi struktúra, hogy a túl szervezés mindent elront, hogy az egykézben való irányítás, nem vezet jóra, hogy a Centralizált uralmi struktúra automatikusan elnyomja az egyént, és hogy a centralizált struktúra nem éppen a varnásrama kultúra, hanem a sudráké, akik ha kapnak egy kis hatalmat, mindjárt kiterjesztik azt és nem állnak meg.
A közösségeknek kell felébredni erre. A vezetőkre nem várhatnak, mert most mással vannak el, viszont, akik szeretnék a Srila Prabhupada vágya teljesükön, akkor alapítsanak saját közösségeket, hívják meg a lelki tanítómestereket és így tovább. Miért kell várni? Először lakásban kezdődik és én is így tervezem, hogyha lesz saját lakásom, akkor vendégeket fogok fogadni és bemutatom nekik a Krisna-tudatot...remélem hamarosan ez teljesülni fog.
Legyen vége az elnyomó központosításnak és éljenek a szabad közösségek, hogy keretek nélkül terjedhessen a Krisna-tudat. A Krisna-tudat túl fontos ahhoz, hogy keretek közé zárjuk!
